Szalai Borbála: Nyúl Tamás, az óvodás

Erdőszéli bokor alján
megnyílt az új óvoda.
Tomi fiát Nyúlanyó is
beíratta hát oda.

Megszeppenve nézett körül
az aprócska nyúlgyerek:
- Mama, félek! Vigyél haza!
Itt senkit sem ismerek!...-

- Ejnye, fiam! - szólt az anyja. -
Hogy lehetsz ily gyáva nyúl?!
Itt van minden szomszédgyerek,
nézd, Tapsi is itt tanul...-

Így kezdte el az óvodát
kurta farkú Nyúl Tamás...
Verset tanult, énekeket,
mint a többi óvodás...

Eljött a tél, s szól az anyja:
- Halljuk, mit tudsz, kisfiam! -
Csengő hangon kezdi Tomi:
- Trilli-trilla-trillilam... -

- De hiszen ez madár nóta?!
Hol tanultad, jó gyerek? -
- Óvodánkban sárgarigó
tanítja az éneket!...-

No, lett erre nagy derültség!
Visszhangzott a kacagás!
Fel is húzta ám az orrát,
megsértődött Nyúl Tamás!...

Amióta kinevették,
meg se mukkan sohasem...
Nem tudja őt szóra bírni
még a saját anyja sem...

Szalai Borbála: Süni Samu

Süni Samut odújából
kicsalta a kikelet:
- Jó, hogy megjött már a tavasz,
kezdtem unni a telet!

S amint éppen nyújtózkodik,
arra ballag Nyúl Jenő:
- Szép, jó reggelt! Süni pajtás,
elég későn bújsz elő!

Látod, én már fel is vettem
halványszürke öltönyöm.
Valahányszor jön a tavasz -
új ruhába öltözöm.

Te még mindig ezt a kopott
tüskés gúnyát viseled?
Ejnye, ejnye, Süni komám,
elég ósdi viselet!

Ha akarod, elmehetünk,
felkeressük a szabót:
varr ő neked puha prémből
új nadrágot, új zakót.

- Nincs szükségem a szabóra!
Régi ruhám megteszi.
S ha nagyon kell, tüskéimet
majd a köszörűs hegyezi!

Áprilisi mondóka

Áprilisban zöld a mező,
Bolondozik már az idő.

Eresz alól fecske fia...

Eresz alól fecske fia
Ide néz, oda néz.
Van-e hernyó, hosszú kukac?
ízesebb, mint a méz.

Csőrét nyitja ám,
Buzgón, szaporán.
Kis bendőbe mindenféle
Belefér igazán.

Osváth Erzsébet: Nyújtózik a hóvirág

Nap kergeti a telet.
Hancúroznak friss szelek.
Nyelvecskéjével a fű
tavaszt kóstol:
-jóízű!
Bimbót bont a barka már.
A hóvirág? Ő sem vár.
Hosszú volt a tél nagyon.
Jót nyújtózik a napon.

Osvát Erzsébet: Vége a télnek

Szürkül a hó, csepeg az eresz:
Az öreg Tél más szállást keres.

Pajkos napsugarak nevetnek.
Hírnökei a kikeletnek.

Kergetőznek a virgonc szellők:
Lobognak az asszonyi kendők.

Csörren a jég, rabon a bilincs.
A dermedtségnek már nyoma sincs.

Éled a folyó, nyújtózkodik.
Nem fedi páncél hullámait.

Cuppogó cipők a járdán -
kamasz fiúra szöszke lány vár.

Szemében kéken derül az ég.
Tavaszodik! A télből elég!

Andók Veronika: Tavasz van

Cseppen a jégcsap, olvad a hó,
Csupasár dombon nincs takaró.
Hófehér csokrok bújnak elő,
Belezendül a vén tölgyerdő.

Kis cinege szólal: Nyitnikék!
Ibolya nyitja is kék szemét.
Hazatér lassan minden madár,
Fészkénél újra párra talál.

Kacag a gerle, nevet a nap,
Fák ezer virágot bontanak,
Tulipán kelyhén méhike zúg,
Füvekkel fut a kis gyalogút.

Leveles ágról lila virág
Sóhajtja szélbe szép illatát.
Barik születnek földre, égre:
Tavasz van, tavasz, végre, végre.

Kányádi Sándor: Májusi mondóka

Kőről kőre bukfencezik
a patak.
Ágról ágra röppennek a
madarak.

Dombról dombra száll a szellő
szaporán.
Nyáj kolompol a szelíd domb
Oldalán.

Benépesül. Zeng, zsibong a
nagy határ,
kapaélen jár táncot a
napsugár.

Ég a munka. Mindenkinek
dolga van.
Csak a juhász s a pacsirta
furulyázik gondtalan.

Fésűs Éva: Az évszakok

Gyorsan jött és ment a nyár;
virágpapucsban szaladt,
telerakta gazdagon
a gyümölcsöskosarat.

Szélcipőben jött az ősz,
fázós fák alatt osont,
míg a gazda szüretelt,
lepergett a sárga lomb.

Hócsizmában jött a tél,
nagy pehelybatyut cipelt;
megcsúszott a tó jegén,
fehér lett a rét, a kert.

Mezítláb jött a tavasz,
s akkora csodát csinált,
hogy kinyílt a gólyahír,
s kikeltek a kislibák!

Beney Zsuzsa: Tavasz

Gyere, kicsi lepke,
szállj le az ágra,
ragyogj föl, csillag,
világíts az ágra,
hullj, eső cseppje,
lágyan az ágra –
hadd dajkáljon száz kis bimbót
hajnal hasadtára.

Orgona ága...

Orgona ága, barackfa virága.
Öltözzetek új ruhába,
anyák napja hajnalára,
illatosan!

Zúgja az erdő, susogja a szellő.
Üzenik az ágak, lombok:
légy te mindig nagyon boldog,
Édesanyám!

Felmászott a nyúl a fára...

Felmászott a nyúl a fára,
Csizmát húzott a lábára.
Kalapot meg a fejére,
Ne süssön nap a szemébe.

Gyenes István: Tavaszköszöntő

Köszöntünk szép kikelet,
Ragyogjál a föld felett.
Áraszd meleg sugarad,
Hozzál termő szép nyarat.
Epret, mézet, szép virágot,
Embereknek boldogságot.

Hárs Ernő: Köszöntő

Márciusi délután
kivirult a tulipán.

A fagyos szél ránevet:
olyan jó a föld felett?
Sajnálja az alkonyat:
húzd összébb a szirmodat!

De ő vissza mégse lép,
tudja dolgát és helyét,
s noha minden még kopár,
mint ringó piros pohár,
melyet harmat csöppje tölt,
eget, földet felköszönt.

Fecske Csaba: Március

Huss tél,
fuss,
füttyents március!
Rikkants rigó
vidáman:
élni jó!
Hó szaladjon,
rügy fakadjon,
zöldüljön a rét,
kölyökszél hordja szét
szántó-vetők víg énekét!

Gyurcsó István: Pici patak mondókája

Nagy part alatt kis patak,
kis patakban kis halak.
Álmodik a kis patak,
megálmodja a tavaszt.
Kis patak, nagy patak,
megálmondja a tavaszt.

- Patak vagyok, csobogó,
mikor leszek nagy folyó?
Akkor leszek nagy folyó,
mikor elolvad a hó.
Csobogó, csobogó,
mikor elolvad a hó.

Zelk Zoltán: Ki kelti fel a tavaszt?

- Hegytető, te hófehér,
mondjad, meddig tart a tél?

- Megmondhatom én azt néked:
míg a tavasz fel nem ébred...

- Szürke téli fellegek,
hol alszik a kikelet?

-Túl az óperenciákon,
ibolyából vetett ágyon...

Zúzmarás ág, mondd meg azt,
ki kelti fel a tavaszt?

- Három szellő keltegeti,
másik három öltözteti,

rózsafából a szekere,
margaréta a kereke,

ha elindul, olvad a hó,
szalad előle Télapó!

Udud István: Húsvéti hajrá

Nyusziéknak sok a gondja.
Nyuszi bácsi egyre mondja:
- Azt se tudom, hol a fejem!
Feleségem, lányom, vejem
segítenek, mégse győzöm.
Itt a hagymahajat főzöm.
Festék fortyog a fazékban,
ebben piros, abban kék van.
S lesz sárga, zöld, piros...
Tessék, a bajszom is csupa festék!
Hozd csak azt a bögrét, Tapsi,
de vigyázz, te, ne borítsd ki!
Ide kell egy kevés tus még!
Nemsokára itt a húsvét,
alig van már egy néhány nap,
de ígérem minden lánynak
- s Nyuszi apó nem zsivány! -:
hímesben nem lesz hiány!

Kiscsirkés mondókák

A kiscsirke nagy buksi,
A tojásból most bújt ki.
Bámulja a világot,
Ő még ilyet nem látott.
*
Gyertek, gyertek, gyerekek,
A kiscsibék kikeltek,
Kilenc sárga, kilenc tarka,
Egyiknek sincs füle, farka.
Anyjuk alá futnak, bújnak,
Kiszaladnak, összebújnak.
*
Kotkodács! Kotkodács!
Mindennapra egy tojás!
*
Kot-kot-kot-kot kotkodács!
Mindennapra egy tojás!
*
Kot-kot-kot-kot kotkodács!
Készen van a friss tojás!

Kányádi Sándor: Ne félj!

Ne félj, ne félj!
Múlóban már a tél.

A nap, a nap
lassan erőre kap.

Remény, remény
ragyog az ág hegyén.

De még, de még
tartja magát a jég.

De már, de már
ripeg-ropog, akár

az ablak üvege,
ha labda töri be.