Robot vers

Kezdődik a Farsangi szezon! Az én kisfiam robot lesz az oviban, ez lesz a versikéje hozzá, mi kotlottuk. 8)

Én vagyok a kicsi robot,
Reggel-este robotolok.
Egy űrhajóról származom,
Nem eszem és nem iszom.

Az agyam is nagyon fejlett
A vállam fölött jó nagy fej lett.
Elég volt már a munkából,
Ugrándozzunk mókából!

Ma már nem lesz semmi más,
Csak féktelen mulatás!

Van még egy robot versike:

Bip-bip, bip-bip, kattogok,
Önjáró robot vagyok.
Villog rajtam csavar, lámpa,
Így jöttem el most a bálba.

Antennámmal felfogom,
Hangos itt a vigalom.
Önműködőn kívánom:
Mulass jól majd a bálon!

Egérke

Én vagyok a kis egér,
Ki az egérlyukban él.
Ici-pici pincelakó,
Lyuk mélyéből kacsintgató.

Szürke bundás, gombszemű,
Inci-finci termetű.
Finom sajtszag, vagy szalonna,
Az orromat csiklandozza.

Nem hiszi azt, csak a csacska:
Barátja lehet a macska.
Mikor megjön a cica,
Nincs kint csak egy farkinca.

Balogh József: Manóbál

Manónépség vigadni megy:
farsang táján így dukál.
Kicsi város kis házának
kis termében áll a bál!

Apró-cseprő tréfás lények
ropják fürge táncukat
fűmag-lábbal, szélvész gyorsan:
bámulni is ámulat!

Manónék a férjmanókkal
járják esttől reggelig,
s manófiúk kérik fel a
leánymanók szebbjeit.

Manóbanda játszik nekik
virgonc talpalávalót,
s pincér-manót kiáltanak
a tánctól megszomjazók.

Egyik duci manóasszony
liheg-lohog, hogy' szuszog!
Jóval túl a száz esztendőn:
nem bírja az iramot.

Nem lusta a manó Marci,
derekasan rázza ő,
manóbálban fürgébben száll
csöpp órán a csöpp idő.

Manóország pindur Napja
falat égen kelni kezd,
cihelődik a manónép,
véget ér a pöttöm est.

A sok apró manóházhoz
most az Álom látogat:
így álmodhat minden manó
picur manóálmokat.

Weöres Sándor: Megy az úton...

Megy az úton a katona,
zúg a vihar, fúj a szél,
zúg-búg, fúj a szél,
a katona sose fél.

Mitől félne? Kezibe kard,
gonoszoknak odavág,
dirr-durr, odavág,
sose bántsák a hazát.

Mentovics Éva: Mulatság

Száll az ének,
hív a nóta,
táncot ropunk
reggel óta.

Gyors ritmusra
dobban lábunk,
ma éjfélig
meg sem állunk.

Simkó Tibor: Csűrdöngölő

Duda dünnyög: dü,dü,dü,
Fölsivít a hegedű.
S mint a zúgó szélmalom,
Felel rá a cimbalom.

Dinga-donga döng a ház,
Itt a farsang, most bokázz!
Verd a padlót, hogyha kell,
Úgysem mégy ma innen el!

Farsangi versike

Összegyűltünk farsangolni,
Vidám táncot járni;
Elmondtuk a mondókánkat,
Tessék most mulatni!

Zeneszóra, énekszóra
Ki-ki fogja párját,
Kettőt jobbra, kettőt balra,
Járjuk el a csárdást!

Utoljára annyit mondok:
Maradjanak el a gondok!
Most egy nagyot kiáltok:
Jó mulatást kívánok!

Lévay Erzsébet: Farsangi fánk

Fánkom, fánkom,
szalagos fánkom,
de jólesik
tégedet látnom!
Hát még, hogyha
illatod érzem,
bolondulok
érted egészen!
Szép vagy, jó vagy,
ó, de szeretlek-
éppen ezért
menten megeszlek!

Farsangi kikiáltó

Figyelem, figyelem!
Közhírré tétetik
a farsangi ünnep
most elkezdődik.

Ide gyűjjön apraja, nagyja,
aki a maskarákat
látni akarja!

Aki itt van, haza ne
menjen,
aki nincs itt,
az is megjelenjen!

Pálfalvi Nándor: Farsang

Táncra, táncra kisleányok,
daloljatok fiúk,
itt a farsang, haja-huj,
ne lássunk most szomorút!

Mert a farsang februárban
nagy örömet ünnepel,
múlik a tél, haja-huj,
s a tavasznak jönni kell!

Kerék Imre: Farsang

Arcod rejtsed álarc mögé,
öltsél cifra maskarát,
szökjünk, tomboljunk.
Itt a farsang,
pörögjenek citerák!

Sült malacka vicsorít ránk
fehér gyöngysor a foga,
Együnk-igyunk,
dorbézoljunk,
nyekeregjen a duda!

Járjuk-ropjuk, hadd dobogjon
nyírfakéreg bocskorunk!
Három napig tart a vígság
majd a böjtben alhatunk.

Nyulász Péter: Farsang

Van egy vágyam: gomba lenni, nagyra nőni fél nap alatt,
lenne rajtam csipkegallér, és egy jó nagy pöttyös kalap.
Meggondoltam mégse gomba, inkább messze szálló lepke,
fejem búbján két kis csápom, hátamon meg szárnyam lenne.
Pille nem jó, hanem cica! Elég lesz egy csíkos ruha,
cérna bajusz, hosszú farok, láthatnák, hogy macska vagyok.
Talán mégis rendőr inkább, tányérsapkás, komoly, délceg,
esetleg egy kalóz vezér, vagy egy fehér lovas herceg.
Van még pár nap eldönteni, mi legyen a tuti jelmez
Az a fő, hogy nemsokára felvonulós jelmezbál lesz:
ágyú dördül, sípszó harsan: fület sértő-bántó fals hang.
Dudafújó, kerepelő, télkergető, zsongó farsang.

Donkó Sándor: Bohóc

Ez a krumpli nem az orrom,
bár most az orromon hordom,
farsang van, jó tréfa az,
ha a zsűri rám szavaz.

Bohóc vagyok én a bálon,
a táncot is megpróbálom,
ha nagy cipőm fenn akad,
a publikum rám kacag...

A fődíj egy dobostorta,
bohócnak való az volna,
hogyha talán megnyerem,
lisztes számmal elnyelem.

Gazdag Erzsi: Itt a farsang

Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.

Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár,
A kávészem int neki,
míg az őrlő pergeti.

Heje-huja vigalom!
habos fánk a jutalom.
Mákos patkó, babkávé,
értük van a parádé.

Farsangi mondókák

Elmúlt farsang el, el, el
Kinek használt, kinek nem.
Nekem használt, neked nem
Én táncoltam, te meg nem.
*
Elmúlik a rövid farsang,
búsulnak a lányok,
ettől a sok búsulástól
ráncos az orcájok!

Gyárfás Endre: Varjúfarsang-Kárkarnevál

Szól a Csóka:
-Varjú Vendel!
Holnap bál lesz,
ne feledd el!
Diszkógöncben
vagy frakkban,
légy ott, hiszen
farsang van;
fürge szárnyán
mókát szállít
január.
Ám a Varjú
ennyit mond csak:
-Kár, kár, kár.
Végül persze
elmegy Vendel,
polkázik a
verebekkel,
tangózik a
sirállyal,
mulattatja
vidám dal.
S mikor farsang
farkát húzza
február
így szól Vendel:
-Kár, hogy elmúlt,
kár, kár, kár!

Tarbay Ede: Farsangi maskarák

ÖRDÖGÖK

Három lyukas
vicsori-fogas
kivájt-bélű, sárgatök:
mi vagyunk az ördögök!

ANGYALOK

Három fehér
tollas, pucér
inges, réklis szárnyasok:
mi vagyunk az angyalok!

ÖRDÖGÖK

Azt kívánjuk
este, reggel
vidám kedvvel
feküdjenek, keljenek
e házban az emberek!

ANGYALOK

Fazekukba
pulyka, kappan,
mindenféle jó főjön,
kéményük is füstöljön!

ÖRDÖGÖK
ANGYALOK

Kolbász, sonka,
csülök, borda,
diós, mákos mind jöhet,
itt a zsákunk, töltsétek meg!

Fenyves Mária: Cirkuszban

Bohóc vagyok nem tagadom,
csörgő sipkám neked adom!
Cintányérom összeverem,
bukfencezek a fejemen.
Jókedvemet nem tagadom,
viccet mondok, ingyen adom.
Tapsra is kész a kezem,
piros kesztyű kezemen.
Ha produkciómnak vége,
futok a közönség elébe.

Drégely László: Farsangi bál

A zenészek
Muzsikálnak,
Fürge lábak
Táncot járnak,
Járja Sára,
Meg a párja,
Víg a kedvük
Itt a bálba'
Táncol a bohóc,
Huszár, medve,
Sanyi manó
Mek-mek kecske,
Mazsola is
Vígan járja,
Böbe baba
Lett a párja,
Sürög-forog
A sok népség,
Reggelig tart
A vendégség.

Sarkady Sándor: Kikiáltó

Maskarások, bolondok
Rázzátok a kolompot
Takarodjon el a tél
Örvendezzen aki él.