Egy napon, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt,
Eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat.
Elment tehát Malackához, hogy meglesse, mit csinál,
De Malackánál éppen akkor senkit nem talált.
Így hát elindult hazafelé, miközben sűrűn hullt a hó,
S arra gondolt, hogy otthon talán akad egy kis ennivaló.
Hogy kimelegedjék, ugrándozott, s jó nagyokat lépett,
S a hidegre való tekintettel énekelni kezdett:
Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó,
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik.
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik,
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik,
Ismert erdei körökben az az általános nézet,
Hogy Micimackó, mint minden medve, szereti a mézet,
És ez nem csak afféle szerény vélemény,
Határozottan állítom, hogy tény, tény, tény.
Ezért mikor hideg van és sűrűn hull a fehér hó,
Kell, hogy legyen az almáriumban eltéve ennivaló.
Így aztán, ha télidőben Micimackó megéhezik,
Megkóstol egy csupor mézet, alaposan, fenékig.
Refr.
Micimackó a barátom és gyakran elbeszélgetünk
Azokról a dolgokról, mit mind a ketten ismerünk.
Tanultunk egy verset is, és most már kívülről tudom,
Ha hideg van és hull a hó, én mindig ezt dúdolgatom:
Refr.
*
Babits Mihály: Micimackó és barátai
De szép is lenne, ha egy este, elalvás előtt
Betoppanna Micimackó, hogy látogatóba jött.
És megkérdezné: Véletlenül akadna egy kis méz?
És bölcsen megbeszélnénk, hogy a méz mindig kevés,
És eljönnének Micimackónak az ismerősei,
És Nyuszival együtt barátai és üzletfelei,
S egy égi kar intene, hogy énekelhető egy dal, amit a Babits Mihály bácsi írt nekünk:
Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek
És beszélgetnénk arról is, hogy a lélek mire való,
Mire Micimackó megjegyezné, hogy énekelni jó.
És Bagoly persze mondaná, hogy a pszichózis bonyolult,
És Malacka meg szégyellné, hogy erről nem tanult,
És Nyuszinak eszébe jutna, hogy épp valamit nagyon keres,
De Füles csak legyintene, hogy szóra sem érdemes,
És Zsebibabának elmagyarázni a problémát nehéz,
De Micimackó azt mondaná, tudod, ez olyan, mint a méz.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek
És Micimackóval együtt most már te is jól tudod,
Hogy énekelni mindenképpen kellemes dolog,
És szorult helyzetünkben jó, ha kéznél van egy dal,
Mit együtt énekelhetünk, és senkit nem zavar.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek.
*
(Amikor a lufival felemelkedik a mézért - az "eredeti" Micimackóban)
Fekete felhő az égről,
gomolyog csöndben az odunál.
Kis fekete felhő az égről,
szóra se méltasd, hogy mit csinál.
Mint tudjuk egy felhő az égről,
mézet nem áhít, meg nem eszik.
Ő csak leng, lődörög ég s föld között,
s azt nézi hol eshetik.
Fekete felhő az égről,
gomolyog csöndben az odunál.
Kis fekete felhő az égről,
szóra se méltasd, hogy mit csinál.
Mint tudjuk egy felhő az égről,
mézet nem áhít, meg nem eszik.
Ő csak leng, lődörög ég s föld között,
s azt nézi hol eshetik.
*
(Sorozat főcímdala)
Hajnalodik, kiugrom az ágyból,
A barátom már vár reám.
Én kedvelem őt, nagyon kedvelem őt,
Hisz ő mackó Mici a mackó,
Ha mézre néz, bolydul a méhsereg,
Mackó, ő az a fickó!
Hűbele, bumm bele, mindig van ötlete.
Kijövünk ővele, nem dühös senkire,
Nem riad meg semmitől!
S ha olykor nagyon, nagyon magunk vagyunk
Meglátogat minket a kedves és jó mackó
Aranyos fickó, így nem is nehéz,
Ó, édes mint a méz, mackó,
S ti többi fickó, nincs arra jó szó,
Hogy veletek élni mily' jó!
*
(Micimackó és a zelefánt, Ormi énekel)
Ormi-mi-mi-mi-mi, Ormi-mi-mi-mi-mi,
Ormi micsoda név, nékem gyönyörűség...
Csak játszadozz, csak fáradozz
minden szavad oly szép örömöt hoz,
kell egy hang, kell egy dallam, új a szó hát dúdold el halkan...
Zsebben zsebibaba, szebben zeng a szava,
egy kis baba-böbe, látod ilyen vagy te!
*
Ormi énekli:
Tegnap nagyot ugrott egy zöld béka,
Rögtön el is nyelte a tó.
Tegnap nagyot ugrott egy zöld béka,
És aztán bluggy-bluggy-bluggy-bluggy.
*
Zsebi és Ormi barátok lesznek:
Két szív vállvetve harcol,
Két szem egyformán lát.
Hűs víz mélysége csábít,
Szállunk a felhőkön át.
Ááááá
Két szív vállvetve harcol,
Két láb egyformán lép.
Ha egyikünk olykor elfárad kissé,
Hű társa fogja kezét.
Ááááá
Eddig nem volt ki így mellém állt,
Nem ismertem én ezt az érzést.
Most jöttem csak rá,
Milyen jó, igen,
Hisz magamra benned leltem,
Itt élsz bennem.
Vársz rám (Vársz rám..),
Még semmi sincs veszve,
Együtt (Együtt) mi társak vagyunk.
Épül (épül) a barátság háza,
Készül a legszebb dalunk.
Ááááá
Élni szép!
mondóka, mondókák, dalok, versek, dal, vers, gyerek, versike, gyermek, gyerekdal, gyerekvers, gyermekdal, verses könyv, mondókás könyv, gyerekkönyv, gyermekkönyv, óvoda, ovis vers, óvodás vers, ovis dalok, ovis versek, hintáztató, altató, dalocska, ének, bölcsöde, csecsemő, baba, kisgyermek, gyermekkor, babazene, játék, énekkönyv, gyerekruha, játékok
