Kőről kőre bukfencezik
a patak.
Ágról ágra röppennek a
madarak.
Dombról dombra száll a szellő
szaporán.
Nyáj kolompol a szelíd domb
Oldalán.
Benépesül. Zeng, zsibong a
nagy határ,
kapaélen jár táncot a
napsugár.
Ég a munka. Mindenkinek
dolga van.
Csak a juhász s a pacsirta
furulyázik gondtalan.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kányádi Sándor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kányádi Sándor. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. május 21., csütörtök
2009. február 28., szombat
Kányádi Sándor: Ne félj!
Kányádi Sándor: Gágogó
Baktat, kocog a csacsi,
diceg-döcög a kocsi.
Árok partján a liba
azt gágogja: taliga,
kicsi kocsi, taliga,
a csacsi nem paripa!
De csak kocog a csacsi,
diceg-döcög a kocsi,
csak a kerék mondja, hogy
kityi-kotyi, kityi-koty,
ha liba vagy, csak totyogj!
diceg-döcög a kocsi.
Árok partján a liba
azt gágogja: taliga,
kicsi kocsi, taliga,
a csacsi nem paripa!
De csak kocog a csacsi,
diceg-döcög a kocsi,
csak a kerék mondja, hogy
kityi-kotyi, kityi-koty,
ha liba vagy, csak totyogj!
Címkék:
Kányádi Sándor,
liba,
vers
2008. november 24., hétfő
Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó

Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt, rétet.
Minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.
Címkék:
gyerekdal,
kaláka,
Kányádi Sándor,
tél
2008. november 15., szombat
Kányádi Sándor: Róka-mondóka

Volt egy kicsi kakasom,
elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon,
elvitte a róka.
Volt egy ludam, jó tojó,
elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó,
elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom,
elvitte a róka.
Semmim sincsen, tirárom,
vigye el a róka!
Címkék:
Kányádi Sándor,
mondóka,
róka,
vers
2008. november 3., hétfő
Kányádi Sándor: Aki fázik vacogjon...
Aki fázik, vacogjon,
fújja körmét, topogjon,
földig érő kucsmába,
burkolózzék bundába,
bújjon be a dunyhába,
üljön rá a kályhára -
mindjárt megmelegszik.
fújja körmét, topogjon,
földig érő kucsmába,
burkolózzék bundába,
bújjon be a dunyhába,
üljön rá a kályhára -
mindjárt megmelegszik.
Címkék:
Kányádi Sándor,
mondóka,
vers
2008. október 18., szombat
Kányádi Sándor: Faragott versike

1. Volt egy fakatona,
Fából volt a lova,
Kengyele kantárja
A kádár munkája.
Fából a patkója,
Fakovács patkolta,
Fából volt faragva
A föld is alatta.
2. ||: Fahuszár, favitéz, hadd látom, mennyit kérsz? :||
– Százat adj lovamért, ezeret magamért.
||: Csapj oda, csapj bele, égjen a tenyere! :||
Csapj oda, csapj bele, égjen a tenyere!
Égjen a tenyere!
mese, rövid mese, mondóka, mondókák, dalok, versek, dal, vers, gyerek, versike, gyermek, gyerekdal, gyerekvers, gyermekdal, verses könyv, mondókás könyv, gyerekkönyv, gyermekkönyv, óvoda, ovis vers, óvodás vers, ovis dalok, ovis versek, hintáztató, altató, dalocska, ének, bölcsöde, csecsemő, baba, kisgyermek, gyermekkor, babazene, játék, énekkönyv, gyerekruha, játékok
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

