úgy hívták, hogy Hápi.
Alig bújt ki a tojásból,
máris tudott járni.
Pihés volt a feje, nyaka,
szárnya, hasa háta,
színe pedig, mint a pitypang,
éppen olyan sárga.
Hápi kacsa minden reggel
fölkelt kakasszóra,
kapta magát s szaporázva
totyogott a tóra.
Hogy a vízbe toccsanhasson,
mindig csak azt leste...
Fürdött reggel, fürdött délben,
jót lubickolt este.
Hát egy napon Hápi kacsa
csodálkozva látja:
hófehér lett hasa, nyaka,
háta meg a szárnya!
Addig-addig mosdott, fürdött
lubickolt a tóba' -
amíg az a szép sárga szín
mind lekopott róla...
