Fésűs Éva: Karácsonykor

Karácsonykor fényesek a felhők,
csillagokból horgol a tél kendőt.
Ráteríti hegyek tetejére,
fenyőágnak jégrojtos a vége.
Karácsonykor mindenki varázsol,
meglepetés bújik ki a zsákból.
Szekrényeknek titkos rejtekéből,
édesapám legmélyebb zsebéből.
Karácsonyra kalácsot is sütnek,
nincsen ennél izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én is készítettem,
amíg készült majdnem tündér lettem!

Fésűs Éva: Békanóta

Békakirály papucsának
elveszett a párja,
nézi erre, nézi arra,
seholse találja.
Kereste a
gyereke,
ebihalak
serege,
egy se lelte,
úgy elnyelte
fekete tó
feneke!
Szalajtották a kis gyíkot,
nézze meg az árkot,
keresték a náderdőben
szitakötő lányok.
Kereste a
gyereke,
ebihalak
serege,
egy se lelte,
úgy elnyelte
fekete tó
feneke!
Nem találják a papucsot
sehol a világon,
ezért ugrál békakirály
ma is mezítlábon!
Kereste a
gyereke,
ebihalak
serege,
egy se lelte,
úgy elnyelte
fekete tó
feneke!
Brekeke!...

Fésűs Éva: Az évszakok

Gyorsan jött és ment a nyár;
virágpapucsban szaladt,
telerakta gazdagon
a gyümölcsöskosarat.

Szélcipőben jött az ősz,
fázós fák alatt osont,
míg a gazda szüretelt,
lepergett a sárga lomb.

Hócsizmában jött a tél,
nagy pehelybatyut cipelt;
megcsúszott a tó jegén,
fehér lett a rét, a kert.

Mezítláb jött a tavasz,
s akkora csodát csinált,
hogy kinyílt a gólyahír,
s kikeltek a kislibák!

Fésűs Éva: Álmodik a fenyőfácska

Álmodik a fenyőfácska
odakinn az erdőn.
Ragyogó lesz a ruhája,
ha az ünnep eljön.

Csillag röppen a hegyre,
gyertya lángja lobban,
dallal várják és örömmel
boldog otthonokban.

Legszebb álma mégis az, hogy
mindenki szívébe,
költözzék be szent karácsony
ünnepén a béke.

Fésűs Éva: A sündisznócska

Tegnap korán esteledett,
Sündisznócska ágyat vetett.
Ágyat vetett az avarba,
Kicsinyeit betakarta.

Fújhat a szél szakadatlan,
Melegít a puha paplan.
Jó a meleg földi fészek,
Aludjatok kis tüskések!