2010. március 11., csütörtök
Osvát Erzsébet: Vége a télnek
Szürkül a hó, csepeg az eresz:
Az öreg Tél más szállást keres.
Pajkos napsugarak nevetnek.
Hírnökei a kikeletnek.
Kergetőznek a virgonc szellők:
Lobognak az asszonyi kendők.
Csörren a jég, rabon a bilincs.
A dermedtségnek már nyoma sincs.
Éled a folyó, nyújtózkodik.
Nem fedi páncél hullámait.
Cuppogó cipők a járdán -
kamasz fiúra szöszke lány vár.
Szemében kéken derül az ég.
Tavaszodik! A télből elég!
Címkék:
Osváth Erzsébet,
tavasz,
tél,
vers
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Véleményed van? Írd meg!