Jár a lábam, jár a kezem, és én ezt észre sem veszem.
Óvó néni olykor rám szól:
- Elég már a mocorgásból!
Aludni kell, vagy épp' enni, de oly nehéz jónak lenni.
És a lábam, és a kezem mindig külön jár az nekem.
Aludni kell. Tudom én is, de a lábam rugdal mégis.
A kezem se szófogadó, szamárfület mutogató.
Minden gyerek rajtam nevet, csak az óvó néni szeret.
Megsúgtam a titkot néki:
- Jó vagyok én óvó néni, csak a lábam és a kezem,
nem fogad szót soha nekem.
2009. június 11., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Véleményed van? Írd meg!