Országúton nagy a hó...

Országúton nagy a hó, a kocsinak sose jó.
Domboldalon nagy a hó, a szánkónak ez a jó.

Domboldalon fut a szán, ez az öröm igazán.
Ha felborul az a szán, hóba gurul fiú, lány.

Piros alma csüng a fán...

Piros alma csüng a fán,
Szakítsd le, te barna lány.
Leszakítom, megeszem,
Mert az almát szeretem.

Fehér havas utakon...

Fehér havas utakon
Lassan lépeget.
Megzörgeti ablakod,
Vajon ki lehet?

Télapó, télapó
Jöjj el hozzánk már!
Minden kedves óvodás
Nagy örömmel vár.

Osváth Erzsébet: Minek a medvének bunda

Minek a medvének bunda?
Hisz a telet átalussza.
Álmodik jó édes mézről,
Mackó kedvenc ételéről.

Bebújik a barlangjába,
A hidegre fittyet hányva,
Mellette a kicsi bocsa
Vígan horkol a sarokba'.

Pattanj pajtás, pattanj Palkó...

Pattanj pajtás, pattanj Palkó,
nézd, már nyílik ám az ajtó,
Kinn pelyhekben hull a hó,
s itt van, itt a télapó.

Meg-megrázza ősz szakállát,
puttony nyomja széles vállát,
Benne dió, mogyoró,
itt van, itt a télapó.

Oly fehér a rét, a róna,
mintha porcukorból volna,
Nagy pelyhekben hull a hó,
csakhogy itt vagy télapó.

Szép Ernő: Hó

Ó, de szép,
Ó, de jó,
Leesett
Nézd, a hó!

Hull a házra, hull a fára,
A lámpára, a járdára,
Mint az álom, oly csuda
Fehér lett Pest és Buda.

Ó, de szép,
Ó, de jó,
Gyúródik
Hógolyó.

Fiúk, lányok meg nem állják,
Egymást vígan hajigálják,
Olyan harc ez gyerekek,
Amit én is szeretek.

Devecsery László: Jön a Mikulás

A Mikulás gyorsan eljő
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.

Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.

Hull a hó, nézd, odakint,
a Mikulás néked int.

Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó

Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt, rétet.
Minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.

Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.

Jingle Bells

Dashing through the snow
In a one horse open sleigh
O'er the fields we go
Laughing all the way
Bells on bob tails ring
Making spirits bright
What fun it is to laugh and sing
A sleighing song tonight.

Jingle bells, jingle bells,
Jingle all the way;
Oh! what fun it is to ride
In a one-horse open sleigh.
Jingle bells, jingle bells,
Jingle all the way;
Oh! what fun it is to ride
In a one-horse open sleigh.

A day or two ago
I thought I'd take a ride
And soon Miss Fanny Bright
Was seated by my side,
The horse was lean and lank
Misfortune seemed his lot
He got into a drifted bank
And then we got upsot.

Oh, jingle bells, jingle bells,
Jingle all the way;
Oh! what fun it is to ride
In a one-horse open sleigh.
Jingle bells, jingle bells,
Jingle all the way;
Oh! what fun it is to ride
In a one-horse open sleigh.

Esik a hó, térdig ér már...

Esik a hó, térdig ér már.
Hóból épült hófehér vár.
Abban lakik a hóember,
hócsatázni velünk nem mer.

Csináljunk egy igazán jót!
Hozzuk elő a kis szánkót!
Egyik húzza, másik tolja,
így megyünk a domboldalba!

Dirmeg-dörmög a medve...

Dirmeg-dörmög a medve,
Nincsen neki jókedve.
Alhatnék, mert hideg van,
Jó lesz benn a barlangban.

Miért alszik a medve télen?

Mese

Az úgy történt, hogy tavasszal a világ leghatalmasabb sűrű erdejének közepén összegyűlt az erdő minden lakója a nagy tisztáson, hogy megválasszanak valakit, aki a méhkaptárakat őrzi. A méhecskék ugyanis szomorúak voltak, mert míg elrepültek dolgozni, valaki mindig megdézsmálta a mézüket.
A gyűlésen ott volt az erdő összes állata: a harkály, a róka, az őzek, a farkasok, nyuszik, sünök, vadmalacok. A gyűlést a hosszúfülű nyuszi vezette le.
- Azért gyűltünk itt össze - mondta -, hogy kinevezzük a méhkaptárak őrzőjét. Ki vállalkozik erre a megtisztelő feladatra közületek?
Néma csend következett, mert hiszen az állatok eléggé el voltak foglalva a saját ügyes-bajos dolgaikkal az erdőben, senki sem jelentkezett a feladatra.
Azonban mégis megszólalt egy dörmögő hang:
- Nos, hát, ha senki nem vállalja - dörmögte Miska medve -, én hajlandó vagyok elvállalni a méhek kedvéért.
Ki is nevezték Miskát a méhkaptárak őrzőjének, aki nagyon szorgalmasan látta el feladatát, bizony senkit sem engedett a kaptárak közelébe.
Azonban a méhek ismét csak panaszt tettek az állatok népénél, ugyanis hiába a nagy fáradtság, mégis napról napra kevesebb lett a méz. Kérték, mielőbb vizsgálják ki az ügyet, hiszen hamarosan itt a tél.
A következő reggel a róka váratlanul megjelent a kaptáraknál leltárt csinálni, s bizony Miska medve annyira el volt foglalva a torkoskodással, hogy észre sem vette a rókát.
Össze is hívták újra a gyűlést izibe', s Miskát sietve meg is fosztották a mézőrzői tisztségétől, sőt büntetésből tavaszig száműzték barlangjába, hogy nehogy újabb huncutságot kövessen el.
Bizony, azóta alszik a medve télen mindig a barlangjában.
Azonban hiába tiltották el a méztől, ő azt nagyon szereti, és amikor csak hozzájuthat, nem veti meg még ma sem, hacsak teheti, jól a mézesbödön aljára néz manapság is őkelme.

Weöres Sándor: Télköszöntő

Nagy a hó igazán, fut a sí, meg a szán, hejhó!
Lecsúszik a Mari meg a Ferkó!

Weöres Sándor: Suttog a fenyves

Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.

Csendül a fürge száncsengő,
véget ér az esztendő.

Tél szele hóval, faggyal jő,
elkel most a nagykendő.

Libben a tarka nagykendő,
húzza-rázza hűs szellő.

Suttog a fenyves, zöld erdő,
rászitál a hófelhő.

Végire jár az esztendő,
cseng a fürge száncsengő.

Csukás István: Hideg szél fúj

Hideg szél fúj, hogy az ember
majd megdermed.
Kinek jó ez? Csak a kövér
hóembernek!

Szeme szénből, az orra meg
paprikából,
lába nincs, de minek is, ha
úgysem táncol?

Ütött-kopott rossz fazék a
tökfedője,
megbecsüli, hiszen jó lesz
még jövőre;

seprűnyél a nagyvilági
sétapálca,
el is mehetne, ha tudna
vele bálba.

Ilyen ő, az udvarunkon
nagy gavallér,
bár rajta csak ujjal rajzolt
az inggallér,

mégse fázik, mikor minden
majd megdermed,
el is mennék, ha lehetne,
hóembernek!

Weöres Sándor: Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.

Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring.

Találós kérdés

Mi az ott lenn?
A földön fekszik,
Mindig utánam igyekszik,
Követi minden léptemet,
S mindig itt van,
ha fény dereng.
(árnyék)

Hull a pelyhes...

Hull a pelyhes fehér hó,
jöjj el kedves télapó.
Minden gyermek várva vár,
vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó,
piros alma, mogyoró.
Jöjj el hozzánk, várunk rád,
kedves öreg télapó!

Nagyszakállú télapó,
jó gyermek barátja.
Cukrot, diót, mogyorót
rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig,
kis cipőcske megtelik.
Megtölti a télapó,
ha üresen látja.
*
Érdekesség:
Angolul a Hull a pelyhes dallamára:
(Ragyogj, ragyogj, kiscsillag...)

Twinkle, twinkle, little star,
How I wonder what you are!
Up above the world so high,
Like a diamond in the sky!

When the blazing sun is gone,
When he nothing shines upon,
Then you show your little light,
Twinkle, twinkle, all the night.

Then the traveller in the dark,
Thanks you for your tiny spark,
He could not see which way to go,
If you did not twinkle so.

In the dark blue sky you keep,
And often through my curtains peep,
For you never shut your eye,
Till the sun is in the sky.

As your bright and tiny spark,
Lights the traveller in the dark,—
Though I know not what you are,
Twinkle, twinkle, little star.

Osvát Erzsébet: Mennyi apró télapó

Hull a hó,
hull a hó,
mennyi apró télapó!
Igaziak, elevenek,
Izgő-mozgó hóemberek.
Nagykabátjuk csupa hó.
Honnan e sok télapó?
Kik ezek,
Mik ezek
az apróka
Télapóka - emberek?
Óvodások mennek
sorba,
záporozó, habos
hóban.

Télapó itt van...

Télapó itt van, hó a subája,
Jég a cipője, leng a szakálla.
Zsák, zsák, teli zsák,
Piros alma, aranyág.

Két szarvas húzta, szán repítette,
Gömbölyű zsákját százfele vitte.
Zsák, zsák, teli zsák,
Piros alma, aranyág.

Móricz Zsigmond: Jó a ropogó...

Jó a ropogó
piri mogyoró.
Mackó uram szereti,
Bokrában felkeresi.
Egy tenyere
tele vele,
a másikkal
úgy csap bele.
Meghámozza, lám, lám!
És bekapja, hám! hám!
Ha teleszed egy mancsot,
vígan eszi és csámcsog.
Jó a ropogó
piri mogyoró.

Ég a gyertya, ég...

Ég a gyertya, ég,
el ne aludjék,
aki lángot látni akar,
mind leguggoljék.
*
Ég a gyertya, ég,
el ne aludjék,
aki lángot látni akar,
mind idegyűljék.
*
Ég a gyertya, ha meggyújtják,
Mikor a szép táncot járják,
Járjad, járjad szép kislányka,
Hogy dobogjon ez az utca,
Állj ki már rózsaszál!

A fejem, a vállam, a térdem...

A fejem, a vállam, a térdem, a bokám,
a térdem a bokám,
a térdem, a bokám,
A fejem, a vállam, a térdem, a bokám,
A szemem, az orrom, a fülem, a szám.
*
Rövidebb változata:
A fejem, a vállam, a térdem, a bokám,
a szemem, az orrom, a fülem, a szám.
*
Angol változata:

Head and shoulders, knees and toes,
knees and toes,
Head and shoulders, knees and toes,
knees and toes,
Eyes, and ears and mouth and nose,
Head and shoulders, knees and toes,
knees and toes.

Juhász Magda: Este van, este...

Este van, este,
füle van az éjnek,
a kis tücskök most mind,
néki hegedülnek.

Elhúzzák sorra,
hogy mit láttak nappal,
s tud mindent az éj is,
mire jő a hajnal.

Juhász Magda: Varázsoló-kiszámoló

Varázsolok néked szépet,
zöld fű helyett
inkább kéket.

Varázsolok néked egyet,
a füledre
piros meggyet.

Varázsolok néked kettőt,
malacunkra
pöttyös kendőt.

Varázsolok néked hármat,
taligára
három lábat.

Varázsolok néked négyet,
a szobádban
csillag lépked.

Varázsolok néked ötöt,
a dinnyéből
sütőtököt.

Varázsolok néked hatot,
háztetőnkre
tejszínhabot.

Varázsolok néked hetet,
a kertedbe
virághegyet.

Varázsolok néked nyolcat,
a fejedre
madártollat.

Varázsolok most kilencet,
- Fejezd be már
a rossz viccet!

Akkor a tíznél megállok,
és mindent
visszacsinálok.

Kányádi Sándor: Róka-mondóka

Volt egy kicsi kakasom,
elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon,
elvitte a róka.
Volt egy ludam, jó tojó,
elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó,
elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom,
elvitte a róka.
Semmim sincsen, tirárom,
vigye el a róka!

Én is pisze...

Én is pisze,
te is pisze,
gyere, pisze,
vesszünk össze!
(Mi mindig mondjuk a végén: Nem veszüüüünk!)

Csanádi Imre: Nyármarasztaló

Szól a rigó: de jó,
Érik a dió,
Millió,
Millió!
Útra kel a fecske,
Jajgat a fürjecske:
Pitypalatty,
Pitypalatty,
Nyár, nyár,
Itt maradj!

Csukás István: Mackómese

Mackó brummog: irgum-burgum,
bundám rongyos, ezért morgom.

Elballagott a szabóhoz,
de a szabó pénzért foltoz.

A mackónak nincsen pénze,
elköltötte akácmézre.

Szegény mackó, mi lesz veled,
hogyha megjön a nagy hideg?

Weöres Sándor: A medve töprengése

Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél,
kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom, óriás!

Ha kibujok, vacogok,
ha bebujok, hortyogok;
ha kibujok, jót eszem,
ha bebujok, éhezem.

Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málna, odú-méz?
Ez a kérdés, de nehéz.

Lánc, lánc, eszterlánc...

Lánc, lánc, eszterlánc,
eszterlánci cérna,
kisleányok bús körében
kergetõzöm én ma.

Nincs semmi aranyom,
jobbra-balra löknek,
körbe-körbe, egyre körbe,
láncán kis kezöknek.

Merre menjek, szóljatok,
hátra vagy elõre?
Az erdõbe megbotoltam,
egy nagy, csúnya kõbe.

Voltam én is jófiú,
Istenem, de régen,
csigabigát én is hívtam
künn a régi réten.

Verset mondtam én is ám
gilicemadárra,
magyar gyerek gyógyította,
török gyerek vágta.

Jártam az erdõben is
csillagot keresve,
aranykapun én is bújtam,
és aludtam este.

Nézzetek rám, húgaim,
éjjel most nem alszom,
bámulom a holdvilágot,
véres már az arcom.

Nézzetek rám, lelkeim,
a cipõm levásott,
körmeimmel, kárörömmel
csúnya gödröt ások.

Szánjatok meg, szíveim,
rongyos a kabátom,
szédül a lánc, szédül a tánc,
már utam se látom.

Szeretem a láncot én,
de úgy fáj e sok lánc,
szeretem a táncot is én,
csakhogy ez pokoltánc.

Engedjetek innen el,
hagyjatok magamra,
este szépen süt a lámpám,
este jó a kamra.

Hagyjatok szaladni még,
tündérekbe hinni,
fehér csészébõl szelíden
fehér tejet inni.

Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én

Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
mint a tüdõ a fazékból
kidagadok én.

Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
apámnál is, anyámnál is
nagyobb leszek én.

Kicsi vagyok én,
erõs leszek én,
világ minden óriását
földhöz vágom én.

Kicsi vagyok én,
bátor leszek én,
óriások palotáját
elfoglalom én.

Kicsi vagyok én,
nagy hõs leszek én,
aranyszobát adok minden
testvéremnek én.

Kicsi vagyok én,
boldog leszek én,
én leszek a legjobb ember
a föld kerekén!

Lendvai Ilona: Ringató

Aludj el kislányom,
Gyönyörű virágom,
Éjszínű szemeden
Kopogtat az álom.

Egy csillag, két csillag,
Szívemmel ringatlak,
Öt csillag, hat csillag,
Soha el nem hagylak!

Kosztolányi Dezső: A játék

Az különös.
Gömbölyű és gyönyörű,
csodaszép és csodajó,
nyitható és csukható,
gomb és gömb és gyöngy, gyűrű.
Bűvös kulcs és gyertya lángja,
színes árnyék, ördöglámpa.
Játszom ennen-életemmel,
búvócskázom minden árnnyal,
a padlással, a szobákkal,
a fénnyel, mely tovaszárnyal,
a tükörrel fényt hajítok,
a homoknak, a bokornak,
s a nap . óriás aranypénz .
hirtelen ölembe roskad.
Játszom két színes szememmel,
a két kedves, pici kézzel,
játszom játszó önmagammal,
a kisgyermek is játékszer.
Játszom én és táncolok,
látszom én, mint sok dolog.
Látszom fénybe és tükörbe,
játszom egyre, körbe-körbe.
Játszom én és néha este
fölkelek
s játszom, hogy akik alusznak,
gyerekek.

Arany János: Családi kör

Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is . bogarászni restel .
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
ő a legnagyobb s szebb. a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja,. s reggel ünnep lészen.
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
Az világítja meg gömbölyű arcukat.


A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa!
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.

Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Jaj! valami ördög. vagy ha nem, hát. kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.

A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: .Gyer közelebb, édes!.
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, .
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.

De vajon ki zörget? .Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!.
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:
–Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is..

Köszöni a gazda: .Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne..
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb .
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.

De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldus megáll a beszédben:
–Meséljen még egyet. . rimánkodik szépen.

–Nem mese az gyermek., . így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja;
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány:
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle. testvérbátyját:
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.

Este van, este van. a tűz sem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, . egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát.
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

Nyelvtörők

Egy picike pocakos pocok, pocakon pöckölt egy másik picike pocakos pockot, és a pocakon pöckölt picike pocakos pocok, pocakon pöckölte az őt pocakon pöckölő, picike pocakos pockot.
*
Vonaton egy őrült,
Melléje egy őr ült.
Örült az őrült,
Hogy mellette egy őr ült.
*
Rájár a rúd a rút rája arájára.
*
Kőkapui kapukő, kapukőben laputő, laputőből lapu nő, lapus lesz a kőkapui kapukő.
*
Lakatos lakatolt a lakatozott lakaton.
*
Csóré csiga csalán csúcsán cselleng,csalán csúcsát csipegetve fent leng,
de a csalán nem tűri,csóré csiga csupasz csápját megcsípi.
*
Roppant bottal koppantottam szöcském csacskán szökkent,
pap nadrágban kappant fogtam, macskám fecskét hökkent.
*
Öt görög görget görgőn, görbe úton, görgő gömbbé gömbölyödött öt görögdinnyét.
*
Kőkút körül út, körülfutja kopasz nyakú, kurta farkú tarka tyúk.
*
Új kút körül izeg-mozog, fireg-forog, tipeg-topog törpe, tarka török tyúk.
*
Ne tegyetek levesembe petrezselyem levelet mert nem szeretem.
*
Fekete bikapata kopog a patika pepita kockás kövén.
*
Már ősz volt szinte, mikor egy őszinte ősz inte, hogy legyek őszinte, mert ő szinte őszinte.
*
E tettetett tettet te tetted, te tettetett tettes.
*
Gyere Gyuri Győrbe, győri gyufagyárba, gyufát gyújtogatni.
*
Strasszos sztreccs strucc cucc
*
Kar a karé, láb a lábé, láb a karé, karalábé.
*
Ádám bátyám pávát látván, száját tátván, Pávává vált.
*
Csetneki csikós itat a Tiszán. Sárga csüngős csengő cseng a csetneki csikós csengős csikaja nyakán.
*
Ádám bátyám pávát látván, száját tátván, lábát rázván sóbálvánnyá vált.
*
Akkor jó a jó hajó, Ha jó hajó a jó hajó.
*
Az ipafai papnak fapipája van, ezért az ipafai fapipa papi fapipa.

Kiszámolók

Ec-pec kimehetsz,
Holnapután bejöhetsz,
Cérnára cinegére,
Ugorj cica az egérre,
Fuss!
*
Ó, ó, ó, tündérkaszinó,
Kire jut a huszonkettő,
Az lesz a fogó!
Egy, kettő..., huszonkettő.
*
Egy, kettő, három, négy, öt,
Mariska harisnyát köt.
Hogy ne legyen se kicsi, se nagy,
Te meg rózsám, kint vagy!
*
Fű, fű, fű,
Szép zöld fű,
Eredj ki te zöldfülű!
*
Kert alatt a macska
szemét pillogtatja.
Elvesztette gombostűjét,
A kutyára fogta.
A kutya azt mondta,
Hogy ő el nem lopta.
Inc, pinc, kalapinc,
Te vagy odakint!
*
Antanténusz,
szórakaténusz,
szóraka-tiki-taka.
alá-balá
bim-bam-bum.
*
Éni, péni, jupi, téni,
Efer, gefer, gumi néni.
Ipsziló, ipsziló,
Te vagy a fogó.
*
Apa-cuka, funda-luka,
funda-kávé, kaman-duka.
Ap-cuk, funda-luk,
funda-kávé, ka-man-duk!
*
Munkácson vót egy kis bót,
abban mindenféle vót.
Tenta, penna, papiros,
eridj ki, te kis piros!
*
Bújj, bújj, itt megyek,
tüzes lapátot viszek,
egyet szólok,
kettőt szólok,
harmadikra rátalálok.
*
Kiugrott a gombóc a fazékból,
utána a molnár fazekastul,
stul, stul, stul,
fazekastul.
*
Egy, kettő, három,
Macska ül az ágyon,
Fogadjunk egy liter borba,
Hogy ez tizenhárom!

Varjú károg, fú a szél...

Varjú károg, fú a szél,
Esik a hó, itt a tél.
Jaj, de nagyon hideg van
Ropog a hó alattam.
Vígan csúszik a kis szán,
Most örülünk igazán!

Devecseri Gábor: Állatkerti útmutató

Megy a hajó nézd a nyulat,
Lepencéig rajta mulat.
De a dühös orángután
Kiszáll nyomban Horány után.

Apám, így szólt a kis bálna,
Hadd mehessek el a bálba!
Nem mehetsz el, fiam, Péter,
Nem vagy még egy kilométer.

A hód arcán enyhe pírral
Csókolódzik a tapírral.
Rosszallja a jegesmedve:
Nem vagytok még megesketve.

Szorgoskodnám, szól a hangya,
Ha a tücsök békén hagyna.
De rázendít folyton újra,
Táncolunk a rock and rollra.

Mért cikáznak a kis fecskék?
Hogy az eget kékre fessék.
S ha elfogyott minden festék,
Kész a tavasz! Jelenthessék.

Édes párom, adj egy csókot,
Kéri pókné a zord pókot.
Elkapott a méreg sodra,
Nem szomjazom a csókodra.

Inkább egy jó korsó serre.
Készülök a válóperre.

(Halász Judit énekli.)

Ez a kis ház...

Ez a kis ház a mi házunk,
ebben lakom én is.
Láttam házat szebbet, jobbat,
ezt szeretem mégis.

Kányádi Sándor: Aki fázik vacogjon...

Aki fázik, vacogjon,
fújja körmét, topogjon,
földig érő kucsmába,
burkolózzék bundába,
bújjon be a dunyhába,
üljön rá a kályhára -
mindjárt megmelegszik.

Weöres Sándor: Faiskola

(Kaláka dalszöveg)

Rég úgy képzeltem a faiskolát,
Hogy fatanárhoz jár sok fadiák.
Fapadsorokban ülnek valahányan,
Akár egy közönséges iskolában.

De fatízpercben igazi helyett
Esznek fakolbászt, isznak fatejet.
Fafiúk robognak fafolyosón,
S fakislányok tárgyalnak kuncogón.

És el nem árulnák fatitkukat,
Bármily kíváncsi a fafiúhad.
De ha faestén fölkel a fahold,
A favant felcseréli a favolt.

Mert azt álmodják, többé sose fák,
Csupa valódi, hús-vér kisdiák.
Azt álmodják, többé sose fák,
Csupa valódi, hús-vér kisdiák.

Vuk - dalszöveg

Fürge róka lábak, surranó kis árnyak:
Hipp- hopp, jön Vuk.
Híres nagy vadászok, jobb, ha félreálltok:
Hipp- hopp, jön Vuk.
Ő az éjszakától sohase fél,
Bár a sűrű erdő csupa veszély.
Azt beszélik róla, ravasz, mint a róka.
Jön, lát, győz, fut.
Felragyog az ég is, felkiáltok én is:
Hipp-hopp, jön Vuk!