Trencsényi László: A hétfejű sárkány kalandjai

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hétfejű sárkány. Egy szép reggel a kakas kukorékolására jó szokás szerint fel is ébredt. Kinyitotta mind a hét pár szemét.
- Jaj de jót aludtam! - mondta az egyik feje.
- Milyen álmos vagyok! - mondta a második feje.
- Éhes vagyok! - kiabálta a harmadik.
- Szomjas vagyok! - kiabálta a negyedik.
- Ne kiabáljatok! - szólt az ötödik fej.
- Nem akarok óvodába menni! - kiabálta a hatodik.
- Menjünk már! - nógatta a többi fejét a hétfejű sárkány hetedik fejecskéje.
Ha a hetedik feje meg nem szólalt volna, talán még ma is veszekednének.
Ment, mendegélt az óvodába a hétfejű sárkány. Az óvoda kapuja sarkig kitárva. Ő meg egyenesen felballagott a lépcsőn, belépett a csoportszobába, s mindjárt le is ült a kis székre, az asztal mellé.
- Kérek enni! - mondta az egyik feje.
- Éhes vagyok! - kiáltotta a második feje.
- Kezit csókolom - köszönt illendően a harmadik.
- Én is éhes vagyok - szólt a negyedik.
- Én nem szeretem a tejet! - kiabálta az ötödik.
- Kalácsot is kérek! - szólalt meg a hatodik feje.
A hetedik feje nem szólt semmit, szépen kilefetyelte a tejet a bögréből. Ha nem kezdett volna hozzá, tán még most is veszekednének.
Reggeli után csipkés asztalkendővel megtörölte mind a hét szája szélét a hétfejű sárkány, leseperte kötényéről a morzsákat, s beült a sarokba.
- Óvó néni, mondjál nekünk mesét! - kérte az első feje.
- Én ezt már hallottam! - kiabálta a második feje, pedig nem is tudta, milyen mesére készül az óvó néni.
- A mackósat meséld el! - követelte a harmadik feje.
- Ne azt! - ellenkezett a negyedik.
- Én inkább verekedni akarok! - szólt bele az ötödik feje.
- Hallgassuk a mesét! - kiáltott rájuk a hatodik feje.
A hetedik feje nem szólt semmit, csak végighallgatta az óvó néni meséjét, mely úgy kezdődött, hogy:
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hétfejű sárkány...