Tóth Eszter: Tapsi ajándéka

Mostanában jókor reggel
már a Nap sem aluszik.
Szép tavasz van! Itt a húsvét!
Készülnek a víg nyuszik.

Sok tojást kell összeszedni,
sok gyerek volt jó. Az ám!
Festéket is száz csöbörben
kell kavarni, mázsaszám.

Tapsi ül a csöbrök között
s válogat a festékben:
„Nem kell nékem ezek közül
egy piros sem, egy kék sem!

Nagyon sápadt az a sárga,
nagyon hupi az a kék...
Én a kedves gyermekeknek
szebb színekkel festenék!”

Elmegy hát az ibolyához
s megkéri kedvesen:
„Adj szirmodról egy kis kéket,
Ibolyaszál, kedvesem!”

Ibolyaszál kék kelyhébe
így márt Tapsi ecsetet,
s pingál buzgón és vigyázva,
jaj, ha csepp is lecsepeg!

Ibolyaszín tojás mellé
lepkesárga illenék...
Tapsi kéri: „Szárnyaidról
adsz-e sárgát, Pille, szép?”

Pillangó is nyújtja szárnyát,
s Tapsi arról mártogat
tojására aranypettyet,
aranykört meg sávokat.

Ibolyaszín... aranysárga...
mindkét tojás csudaszép.
Ámde hátra még a legszebb:
piros szín kell oda még!

Nagy szivárvány fenn az égen,
Vége épp a rétre ér,
tojásfestő Tapsi mostan
jó piros színt tőle kér.