Manónépség vigadni megy:
farsang táján így dukál.
Kicsi város kis házának
kis termében áll a bál!
Apró-cseprő tréfás lények
ropják fürge táncukat
fűmag-lábbal, szélvész gyorsan:
bámulni is ámulat!
Manónék a férjmanókkal
járják esttől reggelig,
s manófiúk kérik fel a
leánymanók szebbjeit.
Manóbanda játszik nekik
virgonc talpalávalót,
s pincér-manót kiáltanak
a tánctól megszomjazók.
Egyik duci manóasszony
liheg-lohog, hogy' szuszog!
Jóval túl a száz esztendőn:
nem bírja az iramot.
Nem lusta a manó Marci,
derekasan rázza ő,
manóbálban fürgébben száll
csöpp órán a csöpp idő.
Manóország pindur Napja
falat égen kelni kezd,
cihelődik a manónép,
véget ér a pöttöm est.
A sok apró manóházhoz
most az Álom látogat:
így álmodhat minden manó
picur manóálmokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Véleményed van? Írd meg!