Márciusi délután
kivirult a tulipán.
A fagyos szél ránevet:
olyan jó a föld felett?
Sajnálja az alkonyat:
húzd összébb a szirmodat!
De ő vissza mégse lép,
tudja dolgát és helyét,
s noha minden még kopár,
mint ringó piros pohár,
melyet harmat csöppje tölt,
eget, földet felköszönt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Véleményed van? Írd meg!