Tapsifüles nyuszikának...

Tapsifüles nyuszikának
Igen sok a dolga,
Piros tojást, hímestojást
Szerte-széjjel hordja.
Hordjad, hordjad kis nyuszikám,
Kéket is, sárgát is!
Nekem is van egy kosaram,
Belefér még száz is.

Gyenes István: Tavaszköszöntő

Köszöntünk szép kikelet,
Ragyogjál a föld felett.
Áraszd meleg sugarad,
Hozzál termő szép nyarat.
Epret, mézet, szép virágot,
Embereknek boldogságot.

Hárs Ernő: Köszöntő

Márciusi délután
kivirult a tulipán.

A fagyos szél ránevet:
olyan jó a föld felett?
Sajnálja az alkonyat:
húzd összébb a szirmodat!

De ő vissza mégse lép,
tudja dolgát és helyét,
s noha minden még kopár,
mint ringó piros pohár,
melyet harmat csöppje tölt,
eget, földet felköszönt.

Fecske Csaba: Március

Huss tél,
fuss,
füttyents március!
Rikkants rigó
vidáman:
élni jó!
Hó szaladjon,
rügy fakadjon,
zöldüljön a rét,
kölyökszél hordja szét
szántó-vetők víg énekét!

Gyurcsó István: Pici patak mondókája

Nagy part alatt kis patak,
kis patakban kis halak.
Álmodik a kis patak,
megálmodja a tavaszt.
Kis patak, nagy patak,
megálmondja a tavaszt.

- Patak vagyok, csobogó,
mikor leszek nagy folyó?
Akkor leszek nagy folyó,
mikor elolvad a hó.
Csobogó, csobogó,
mikor elolvad a hó.

Zelk Zoltán: Ki kelti fel a tavaszt?

- Hegytető, te hófehér,
mondjad, meddig tart a tél?

- Megmondhatom én azt néked:
míg a tavasz fel nem ébred...

- Szürke téli fellegek,
hol alszik a kikelet?

-Túl az óperenciákon,
ibolyából vetett ágyon...

Zúzmarás ág, mondd meg azt,
ki kelti fel a tavaszt?

- Három szellő keltegeti,
másik három öltözteti,

rózsafából a szekere,
margaréta a kereke,

ha elindul, olvad a hó,
szalad előle Télapó!

Lőrinc Pál: Három füles

Három kis nyúl ül a réten.
Mesebeli faluszélen.
Előttük egy halom tojás,
Húsvét táján ez így szokás.

Festék is van jócskán, bőven,
Fut az ecset tekergően.
Tojáson a színes csíkok
Olyan, mint a fürge gyíkok.

Nyúlapó is megjön közbe,
Leül köztük ott a földre.
Nagy bajuszát simogatja,
Tojásokat válogatja.

Szebb az egyik, mint a másik,
Nincsen köztük mely hibázik.
Ügyes ez a három füles,
Nem lesz a tál sehol üres.

Jut is bőven minden házba,
Locsolóknak tarisznyába.
Kinek nem jut fusson ide,
Nyúlapó tesz a zsebibe.

Végh György: Kleofás a didergő kis tojás

Volt egyszer egy kis tojás
Úgy hívták, hogy Kleofás
Bimm-bamm, dáridom!
Megvette egy nyuszika
Nyuszi lány volt Zsuzsika
Bimm-bamm, dáridom!
Megkérdezte Zsuzsika:
"Kell-e Neked szép ruha?"
Bimm-bamm, dáridom!
"Persze, mondta a tojás-
fázik ám a Kleofás!"
Bimm-bamm, dáridom!
Befestette Zsuzsika
A húsvéti nyuszika
Bimm-bamm, dáridom!
Nem fázik már a tojás:
A zöldbundás Kleofás!
Bimm-bamm, dáridom!

Locsóló versek

Hol kitérek, hol betérek,
Mindenütt egy tojást kérek.
Ha nem adnak, visszatérek,
Nagymamától kettőt kérek!
*
Zöld erdőben él egy nyuszi
Locsolónak jár egy puszi
*
Én kis kertészlegény vagyok,
Virágokat locsolgatok.
A minap, hogy erre jártam,
Egy szép rózsafát találtam.
Én azt hervadozni láttam,
Rózsa ne hervadjon,
Szabad-e locsolnom?
*
Zöld erdőben jártam,
Kék ibolyát láttam,
El akart hervadni,
Szabad-e locsolni?
*
Zöld erdőben nem jártam,
Kék ibolyát nem láttam.
Nem akart hervadni,
Nem-e kell locsolni?
*
Jó reggelt, jó reggelt,
kedves liliomszál,
megöntözlek rózsavízzel,
hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
piros tojást láttam,
bárány húzta rengő kocsin,
mindjárt ide szálltam.
Nesze hát rózsavíz,
gyöngyöm, gyöngyvirágom,
hol a tojás, piros tojás,
tarisznyámba várom.
*
Van e háznak rózsabokra,
nyúljék élte sok napokra,
hogy virítson, mint rózsaszál;
megöntözném: ennyiből áll
e kis kertész fáradsága,
piros tojás a váltsága.
*
Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár egy puszi!
*
Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág,
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép piros tojással!
*
Én még kicsi vagyok,
Verset nem tudok.
Majd jönnek a nagyok,
Mondanak azok.
*
Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára,
Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra.
Rózsavíztôl, majd meglátod, szép és ügyes leszel,
Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel?
*
Egy tök, két tök, öntök.
*
Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,
Tündérország kiskertjébôl rózsavizet hoztam.
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja,
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebemben is elférnek a piros tojások.
*
Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál.
*
E szép házba nyitottam,
Nefelejcset találtam,
Nem hagyhatom hervadni,
Meg szabad-e locsolni?
*
Húsvét másodnapján
az jutott eszembe,
Locsolóvizet vegyek a kezembe.
Megöntözzek vele
egy árva ibolyát,
És cserébe kapjak érte
egy hímestojást.

*
Ákom-bákom, berkenye,
Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.

Udud István: Húsvéti hajrá

Nyusziéknak sok a gondja.
Nyuszi bácsi egyre mondja:
- Azt se tudom, hol a fejem!
Feleségem, lányom, vejem
segítenek, mégse győzöm.
Itt a hagymahajat főzöm.
Festék fortyog a fazékban,
ebben piros, abban kék van.
S lesz sárga, zöld, piros...
Tessék, a bajszom is csupa festék!
Hozd csak azt a bögrét, Tapsi,
de vigyázz, te, ne borítsd ki!
Ide kell egy kevés tus még!
Nemsokára itt a húsvét,
alig van már egy néhány nap,
de ígérem minden lánynak
- s Nyuszi apó nem zsivány! -:
hímesben nem lesz hiány!

Kés, villa, olló...

Kés, villa, olló,
Gyerek kezébe nem való!

Kiscsirkés mondókák

A kiscsirke nagy buksi,
A tojásból most bújt ki.
Bámulja a világot,
Ő még ilyet nem látott.
*
Gyertek, gyertek, gyerekek,
A kiscsibék kikeltek,
Kilenc sárga, kilenc tarka,
Egyiknek sincs füle, farka.
Anyjuk alá futnak, bújnak,
Kiszaladnak, összebújnak.
*
Kotkodács! Kotkodács!
Mindennapra egy tojás!
*
Kot-kot-kot-kot kotkodács!
Mindennapra egy tojás!
*
Kot-kot-kot-kot kotkodács!
Készen van a friss tojás!

Pálfalvi Nándor: Húsvét

Húsvét van, húsvét van, szép tavaszi ünnep,
kisfiúk, kislányok, úgy örülnek ennek.
A kislány tojást fest, a locsolót várja,
s készül a kisfiú kedves mondókára.

"Akihez én jöttem, mint a virág olyan,
azért is siettem, hogy most meglocsoljam.
Ez a kicsi bimbó illatosan nyíljon,
engem ne feledjen, mindig visszahívjon."

(Köszönet a szép versért a névtelen hozzászólónak! 8) )

Icinke-picinke kis mese

Volt a világon egy icinke-picinke kis asszony, annak az icinke-picinke kis asszonynak volt egy icinke-picinke kis tehene; azt az icinke-picinke kis tehenet megfejte egy icinke-picinke kis sajtárba; abból az icinke-picinke kis sajtárból azt az icinke-picinke kis tejet beleszűrte egy icinke-picinke kis szűrőn egy icinke-picinke kis fazékba; azt az icinke-picinke kis fazekat rátette egy icinke-picinke kis padra, befedte egy icinke-picinke kis fedővel.

Volt annak az icinke-picinke kis asszonynak egy icinke-picinke kis macskája; az az icinke-picinke kis macska odament az icinke-picinke kis fazékhoz, felborította az icinke-picinke kis tejet; ezért nagyon megharagudott az icinke-picinke kis asszony, felkapott egy icinke-picinke kis nyújtófát, úgy megütötte vele azt az icinke-picinke kis macskát, hogy mindjárt fölbukfen­cezett.

Ha az icinke-picinke kis macska föl nem bukfencezett volna, talán az én icinke-picinke kis mesém is tovább tartott volna.

Csalimese

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, a Szent-Gellért hegyén innen volt, volt is, nem is, de csak mégis meg kellett annak lenni, volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy tojása. Ezt a tojást felvitte egy hegyre, aztán meg legördítette... A hegyre felvitte meg legördítette... a hegyre felvitte aztán meg legördítette... a hegyre felvitte meg legördítette...

Jöttem karikán...

Jöttem karikán, kicsi taligán,
Három véka fülemüle énekel a fán.
Kordé kocogó taligakerék,
Három véka jókívánság,
Áldjon meg az ég!

Az én szívem kis óra...

Az én szívem kis óra, szeretet a rugója,
Mindig csak azt ketyegi, anyukámat szereti.

(Hát ez tüneményes... 8) )