Mondóka-tár: október 2008

2008. október 31., péntek

Szopiztató

Szopi, szopi, szopika, nagy legyél, mint anyuka.
Szipi, szopi, szopika, aranyos kis babuka.

Altató dalocska

Szempilládra álom szakad,
karjaimban elringatlak.
Álmodban is takargatlak.
Most a hátad, most a hasad,
meg ne fázzon a kis falat.

2008. október 21., kedd

Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél

Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.

Ha az arcom elé tartom
Látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha fejem fölé teszem,
látom, nagyobb, mint a fejem.

Hogyha eső csperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás tenyerével
befödné a fejemet.

Udud István: Őszi szél

Szél, szél fut a szél,
Fakó felhőn vágtat,
odacsördít ostorával,
Csapkodja a fákat.
-Szél, szél, hova szállsz?
-Hét határon túlra.
-Ha odaérsz, mit csinálsz?
-Visszajövök újra.

Csanádi Imre: Alma

Érik az alma,
hajlik a gallya,
fűre hajlik, mint egy sátor,
sok édes almától.
Szedjük,
kapjuk,
habosra harapjuk, -
a többivel mi legyen?
Holnapra hagyjuk!

Sarkadi Sándor: Édes ősz

Édes ősz jött,
Hull a körte,
Hamvas szilva hull a földre.

Itt egy körte, hamm bekapd!
Ott egy alma, kasba rakd!
Bokor alatt dió bújik,
Ott ne hagyd!

Tarbay Ede: Ősz-anyó

Konytyos-kendős Ősz-anyó
söpröget a kertben,
vörös-arany falevél
ripeg-ropog, zörren.

Reggel-este ruhát mos,
csupa gőz az erdő,
mosókonyha a világ,
a völgy mosóteknő.

Fésűs Éva: A sündisznócska

Tegnap korán esteledett,
Sündisznócska ágyat vetett.
Ágyat vetett az avarba,
Kicsinyeit betakarta.

Fújhat a szél szakadatlan,
Melegít a puha paplan.
Jó a meleg földi fészek,
Aludjatok kis tüskések!

Egyedem, begyedem, tengertánc...

Egyedem, begyedem, tengertánc,
Hajdú sógor mit kívánsz?
Nem kívánok egyebet,
Csak egy falat kenyeret.

Csicseri borsó, bab, lencse...

Csicseri borsó, bab, lencse,
Fekete szemű menyecske,
Ne menj haza este,
Mert megdöf a kecske,
Pattantyú.

Cickom, cickom...

Cickom, cickom,
Vagyon-e szép lányod?
Vagyon, vagyon, de mi haszna vagyon?
Add nekem azt, elkapom azt,
Szita, szita péntek,
Szerelem csütörtök,
Dob szerda.

2008. október 19., vasárnap

Alma együttes : Tilinkót faragok

Előveszem cifra nyelű
kisbicskámat,
levágok egy puha bélű
bodzaágat.
Megfaragom nótás kedvű
Tilinkónak,
s hogyha kell, hát kölcsön adom
a rigónak.

Gryllus Vilmos: Alma

Alma, alma, piros alma odafent a fán.
Ha elérném, nem kímélném, leszakítanám.
De elérnem, nincs reményem,
Várom, hogy a szél azt az almát,
piros almát, lefújja elém.

2008. október 18., szombat

Móra Ferenc: A cinege cipője

Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja.

Kányádi Sándor: Faragott versike

1. Volt egy fakatona,
Fából volt a lova,
Kengyele kantárja
A kádár munkája.
Fából a patkója,
Fakovács patkolta,
Fából volt faragva
A föld is alatta.

2. ||: Fahuszár, favitéz, hadd látom, mennyit kérsz? :||
– Százat adj lovamért, ezeret magamért.
||: Csapj oda, csapj bele, égjen a tenyere! :||
Csapj oda, csapj bele, égjen a tenyere!
Égjen a tenyere!

2008. október 16., csütörtök

Gazdag Erzsi: Mesebolt

Volt egyszer egy mesebolt,
abban minden mese volt:
fiókjában törpék ültek,
vizilányok hegedűltek.

Öreg anyók szőttek-fontak,
apró manók táncot roptak.
Lidérc ugrált az udvarban,
kaszás pók varrt az ablakban.

A lámpában ecet égett,
az egylábú kettőt lépett,
cégére egy tündér volt:
ilyen volt a mesebolt.

2008. október 15., szerda

Elszökött a kemence...

Elszökött a kemence,
tele pogácsával,
utána a tanító,
minden diákjával.

Befutott a kemence,
feneketlen tóba,
utána a tanító,
ott is van azóta.
*
Elszökött a kemence,
teli pogácsával,
utána ment a bíró,
üres tarisznyával.

Befutott a kemence,
feneketlen tóba,
utána ment a bíró,
ott is van azóta.

2008. október 14., kedd

Csukás István: Sün Balázs

Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:

Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.

Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs.

Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre.

Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap.
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.

„Ebből elég! Torkig vagyok!”
kiáltott fel Sün Balázs.
„Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház”.
„Éppen ezért én elmegyek,
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”

Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult.
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút.

Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt.
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát.

„Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!”

Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott,
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok.

Éjféltájban vihar támadt,
Hajlítgatta a vén fákat,
Fújt a szél nagy zajjal ám,
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján.
„Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?”
„Mi vagyunk az – szóltak kintről.
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”

„Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing”

„Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs –
Jövök már”
S fordult a kulcs, nyílt a zár.

Betódultak mind a hatan,
Tele lett a kalyiba.
Kérdezte is Sün Tihamér:
„Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”

Lefeküdtek, elaludtak,
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve
Kiszorult a küszöbre.

„Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!”

2008. október 13., hétfő

Volt egyszer egy ember...

Volt egyszer egy ember,
Szakálla volt kender.
Haja volt kóc,
Füle volt nyolc!
*
Egyszer volt egy ember,
Szakálla volt kender,
Bükkfa tarisznyája,
Égerfa csizmája.

Közel volt a tenger,
Beleesett fejjel,
Kiapadt a tenger,
Kimászott az ember.

2008. október 12., vasárnap

Cifra palota

Cifra palota, zöld az ablaka,
Gyere ki te tubarózsa, vár a viola.

Kicsi vagyok én, majd megnövök én,
Esztendôre, vagy kettôre, huszár leszek én.

Hess, légy, ne szállj rám, beteg vagyok én,
Szeret engem az én rózsám, meggyógyulok én.

Mese a kislányról, aki belepottyant a sárba

Francia mese

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, meg egy kislány. Egy szép napon elindultak sétálni egy igen-igen régi, igen-igen sáros, igen-igen csúszós úton.
Mentek, mendegéltek, és egyszer csak - zsupsz! a kislány megcsúszik, és belepottyan a sárba.
A kisfiú elébe áll, megfogja a két kezét, és elkezdi húzni, húzni... de oly erősen húzza, hogy egyszer csak - hopp! fölrántja a kislányt, ő maga meg - zsupsz! megcsúszik, és máris ott csücsül a sárban.
Erre a kislány elébe áll, megfogja a két kezét, és elkezdi húzni, húzni... de oly erősen húzza, hogy egyszer csak - hopp! fölrántja, ő maga meg - zsupsz! megcsúszik, és máris ott csücsül a sárban.
Erre a kisfiú elébe áll, megfogja a két kezét, és elkezdi húzni, húzni... de oly erősen húzza, hogy egyszer csak - hopp! fölrántja, ő maga meg - zsupsz! megcsúszik, és máris ott csücsül a sárban.
Erre a kislány elébe áll... - és így tovább, ameddig meg nem unjátok!

2008. október 11., szombat

Kukásautó

(Nem tudom ti hogy vagytok vele, de az én fiam imádja a kukásautót, még járni sem tudott, de már "kuká-kuká" volt, ha meghallotta a zúgását, meglátta a villogását.
Talán ez volt az első hisztik egyikének tárgya is, ha nem lehetett végignézni a folyamatot.
Így hát sok szeretettel küldöm ezt a remek verset a témában, mindenkinek, aki értékeli. 8) )

Nemes Nagy Ágnes: A kukások

Megjöttek a kukások,
narancssárga ruhások.

Narancsszín a kocsijuk,
attól döng a kocsiút.

Döng a kocsi, dörömböl,
nagy vödröket kihörpöl,
csörög, röfög az egész
állatkerti etetés.

Itt a sárga víziló,
eteti az ápoló.

2008. október 10., péntek

Virágéknál ég a világ...

Virágéknál ég a világ,
Sütik már a rántott békát.
Zimmezum, zimmezum,
Rece fice bum-bum-bum.

Bíró Marcsa odakapott,
Békacombot ropogtatott,
Zimmezum, zimmezum,
Rece fice bum-bum-bum.

Puskás Gábor későn futott,
Neki csak a füle jutott.
Zimmezum, zimmezum,
Rece fice bum-bum-bum.

Ábrahámnak 40 fia volt

Ábrahámnak, Ábrahámnak,
40 fia volt, 40 fia volt.
Ki enni nem kapott és inni nem tudott,
Csak folyton így dalolt, hogy:

Bal kezével... Jobb kezével... Bal könyék-kel... Jobb könyékkel... Bal vállával... Jobb vállával... Bal lábával... Jobb lábával... Csípőjével... A fejével... A nyelvével...

(Mindig előlről kezdeni és egyre hosszabb lesz,
lehet mutogatni a testrészeket és újakat is hozzátenni)

Én elmentem a vásárba fél pénzzel...

Én elmentem a vásárba fél pénzzel,
Tyúkot vettem a vásárban fél pénzen,
Tyúkom mondja kity-rá-koty,
Kárikittyom édes tyúkom mégis van egy fél pénzem.
(Ismételni, majd hozzáfűzni egyenként:)
Csirkém mondja csip-csip-csip,
Kakasom mondja ku-ku-ri-kú,
Récém mondja rip-haj-nal,
Pulykám mondja dan-da-ru,
Ludam mondja gi-gá-gá,
Disznóm mondja röf- röf-röf,
Juhom mondja be-be-be,
Kecském mondja mek-mek-mek,
Csikóm mondja nyi-ha-ha,

(a legvégén)
Elfogyott a fél pénzem.

A répa

A. Tolsztoj: A répa

Az apóka ültetett egy répát, és így biztatgatta:
- Nőj, nőj, répa, növekedjél gyökérke,
jó édesre, szép kövérre, óriási nagyra!
Meg is nőtt a répa, jó édes lett, szép kövér lett,
óriási nagy lett.

Ment az apóka, hogy kihúzza.
Húzta-húzta, tépte, cibálta, ráncigálta,
de hiába - nem mozdult a répa.

Hívta az apóka az anyókát.
Anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát -
húzták-húzták, ráncigálták, de hiába
- nem mozdult a répa.

Hívta az anyóka unokáját.
Unoka húzta anyókát,
anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát -
húzták-húzták, ráncigálták, de hiába
- nem mozdult a répa.

Hívta az unoka a kutyát, Bogárkát.
Bogárka húzta unokát,
unoka húzta anyókát,
anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát -
húzták-húzták, ráncigálták, de hiába
- nem mozdult a répa.

Hívta a Bogárka a tarka macskát.
Macska húzta Bogárkát,
Bogárka húzta unokát,
unoka húzta anyókát,
anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát -
húzták-húzták, ráncigálták, de hiába
- nem mozdult a répa.

Hívta a macska az egérkét.
Egérke húzta a macskát,
macska húzta Bogárkát,
Bogárka húzta unokát,
unoka húzta anyókát,
anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát -
húzták-húzták, jót rántottak rajta...
Erre aztán engedett a répa
- kifordult a földből.

Icipici házikó

Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.

Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.

Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.
És ha meg nem haltak, ma is élnek,
Ma sincs vége a mesének,
Ma sincs vége, sosincs vége,
Fuss el véle.

2008. október 8., szerda

Micimackó

Egy napon, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt,
Eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat.
Elment tehát Malackához, hogy meglesse, mit csinál,
De Malackánál éppen akkor senkit nem talált.

Így hát elindult hazafelé, miközben sűrűn hullt a hó,
S arra gondolt, hogy otthon talán akad egy kis ennivaló.
Hogy kimelegedjék, ugrándozott, s jó nagyokat lépett,
S a hidegre való tekintettel énekelni kezdett:

Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó,
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik.
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik,
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik,

Ismert erdei körökben az az általános nézet,
Hogy Micimackó, mint minden medve, szereti a mézet,
És ez nem csak afféle szerény vélemény,
Határozottan állítom, hogy tény, tény, tény.

Ezért mikor hideg van és sűrűn hull a fehér hó,
Kell, hogy legyen az almáriumban eltéve ennivaló.
Így aztán, ha télidőben Micimackó megéhezik,
Megkóstol egy csupor mézet, alaposan, fenékig.

Refr.

Micimackó a barátom és gyakran elbeszélgetünk
Azokról a dolgokról, mit mind a ketten ismerünk.
Tanultunk egy verset is, és most már kívülről tudom,
Ha hideg van és hull a hó, én mindig ezt dúdolgatom:

Refr.

*
Babits Mihály: Micimackó és barátai

De szép is lenne, ha egy este, elalvás előtt
Betoppanna Micimackó, hogy látogatóba jött.
És megkérdezné: Véletlenül akadna egy kis méz?
És bölcsen megbeszélnénk, hogy a méz mindig kevés,
És eljönnének Micimackónak az ismerősei,
És Nyuszival együtt barátai és üzletfelei,
S egy égi kar intene, hogy énekelhető egy dal, amit a Babits Mihály bácsi írt nekünk:

Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek

És beszélgetnénk arról is, hogy a lélek mire való,
Mire Micimackó megjegyezné, hogy énekelni jó.
És Bagoly persze mondaná, hogy a pszichózis bonyolult,
És Malacka meg szégyellné, hogy erről nem tanult,
És Nyuszinak eszébe jutna, hogy épp valamit nagyon keres,
De Füles csak legyintene, hogy szóra sem érdemes,
És Zsebibabának elmagyarázni a problémát nehéz,
De Micimackó azt mondaná, tudod, ez olyan, mint a méz.

Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek

És Micimackóval együtt most már te is jól tudod,
Hogy énekelni mindenképpen kellemes dolog,
És szorult helyzetünkben jó, ha kéznél van egy dal,
Mit együtt énekelhetünk, és senkit nem zavar.

Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek.
*

(Amikor a lufival felemelkedik a mézért - az "eredeti" Micimackóban)
Fekete felhő az égről,
gomolyog csöndben az odunál.
Kis fekete felhő az égről,
szóra se méltasd, hogy mit csinál.

Mint tudjuk egy felhő az égről,
mézet nem áhít, meg nem eszik.
Ő csak leng, lődörög ég s föld között,
s azt nézi hol eshetik.

Fekete felhő az égről,
gomolyog csöndben az odunál.
Kis fekete felhő az égről,
szóra se méltasd, hogy mit csinál.

Mint tudjuk egy felhő az égről,
mézet nem áhít, meg nem eszik.
Ő csak leng, lődörög ég s föld között,
s azt nézi hol eshetik.
*

(Sorozat főcímdala)
Hajnalodik, kiugrom az ágyból,
A barátom már vár reám.
Én kedvelem őt, nagyon kedvelem őt,
Hisz ő mackó Mici a mackó,
Ha mézre néz, bolydul a méhsereg,
Mackó, ő az a fickó!
Hűbele, bumm bele, mindig van ötlete.
Kijövünk ővele, nem dühös senkire,
Nem riad meg semmitől!

S ha olykor nagyon, nagyon magunk vagyunk
Meglátogat minket a kedves és jó mackó
Aranyos fickó, így nem is nehéz,
Ó, édes mint a méz, mackó,
S ti többi fickó, nincs arra jó szó,
Hogy veletek élni mily' jó!
*

(Micimackó és a zelefánt, Ormi énekel)
Ormi-mi-mi-mi-mi, Ormi-mi-mi-mi-mi,
Ormi micsoda név, nékem gyönyörűség...
Csak játszadozz, csak fáradozz
minden szavad oly szép örömöt hoz,
kell egy hang, kell egy dallam, új a szó hát dúdold el halkan...

Zsebben zsebibaba, szebben zeng a szava,
egy kis baba-böbe, látod ilyen vagy te!
*

Ormi énekli:

Tegnap nagyot ugrott egy zöld béka,
Rögtön el is nyelte a tó.
Tegnap nagyot ugrott egy zöld béka,
És aztán bluggy-bluggy-bluggy-bluggy.
*

Zsebi és Ormi barátok lesznek:

Két szív vállvetve harcol,
Két szem egyformán lát.
Hűs víz mélysége csábít,
Szállunk a felhőkön át.
Ááááá

Két szív vállvetve harcol,
Két láb egyformán lép.
Ha egyikünk olykor elfárad kissé,
Hű társa fogja kezét.
Ááááá

Eddig nem volt ki így mellém állt,
Nem ismertem én ezt az érzést.
Most jöttem csak rá,
Milyen jó, igen,
Hisz magamra benned leltem,
Itt élsz bennem.

Vársz rám (Vársz rám..),
Még semmi sincs veszve,
Együtt (Együtt) mi társak vagyunk.
Épül (épül) a barátság háza,
Készül a legszebb dalunk.
Ááááá

Élni szép!

Mókuska, mókuska...

Mókuska, mókuska, felmászott a fára,
leesett, leesett, kitörött a lába.
Doktor bácsi ne gyógyítsa meg,
huncut a mókus, újra fára megy.
*
Mókus ugrál fenn a fán
Jó a kedve, oly vídám
Hogyne lenne oly vídám
Mogyorót lát ott a fán
Ízlelgeti, megeszi
Ha teheti, jól teszi.
(Túri Imre mondókája)

Bóhócos versek, mondókák

Gazdag Erzsi: A bohóc köszöntője

Jancsi bohóc
a nevem.
Cintányér a
tenyerem.

Orrom krumpli,
szemem szén.
Szeretném, ha
szeretnél!

Velem nevetsz,
ha szeretsz.
Ha nem szeretsz,
elmehetsz!

Szívem, mint a
cégtábla,
ruhámra van
mintázva.

Kezdődik a
nevetés.
Tíz forint a
fizetés.

Ha nincs pénzed,
ne nevess!
Azt nézd, innen
elmehess!
*
Bohóc vagyok nem tagadom,
csörgő sipkám neked adom!
Cintányérom összeverem,
bukfencezek a fejemen.
Jókedvemet nem tagadom,
viccet mondok, ingyen adom...

2008. október 6., hétfő

Macis mondókák, versek, dalok

Brum-brum Brúnó, mókás medve,
Van-e neki éppen táncos kedve?
Brum-brum pajtás, szépen kérem,
Az óvoda-bálba jöjj el vélem!
Ott eljárhatsz minden táncot,
Orrodba se fûznek, meglásd, láncot!
Irgum-burgum, én nem bánom,
Elmegyek én, édes kis pajtásom!
Úgysem vágyom semmi másra,
Csak a retyezáti, friss csárdásra.
Kippen-koppan, dibben-dobban,
Nosza, ha legény vagy, járjad jobban!
*
Dirmeg, dörmög a medve,
nincsen neki jó kedve.
- Alhatnám, mert hideg van,
jobb most benn a barlangban.
*
Bújj, bújj, medve;
Gyere ki a gyöpre!
Ha kijöttél, légy csendesen,
Hogy a vadász meg ne lessen.
*
Mackó, mackó ugorjál,
mackó, mackó forogjál,
Tapsolj egyet, ugorj ki!
*
Füles Mackó mond most nektek szép meséket gyerekek,
lekonyuló szép fülemnek köszönhetem nevemet.
Kedvencem a friss méz, s más finom falatok,
de azért szerettek, hogyha kövér is vagyok.
Brumma-brumma brumma-brumma brumma-brumma brum-brum-brum...

2008. október 5., vasárnap

Weöres Sándor: Csiribiri csiribiri

Csiribiri csiribiri
Zabszalma -
Négy csillag közt
Alszom ma.

Csiribiri csiribiri
Bojtorján -
Lélek lép a
Lajtorján.

Csiribiri csiribiri
Szellõ-lány -
Szikrát lobbant,
Lángot hány.

Csiribiri csiribiri
Fült katlan -
Szárnyatlan szállj,
Sült kappan!

Csiribiri csiribiri
Lágy paplan -
Ágyad forró,
Lázad van.

Csiribiri csiribiri
Zabszalma -
Engem hívj ma
Álmodba.

2008. október 4., szombat

Lepkés mondókák, dalocskák

Szállj le, pille, tejet adok,
ha megiszod, majd én adok,
Ha megiszod, majd még adok.
*
Lepke, lepke, szállj a tenyerembe!
Nem szállok, mert félek, örülök, hogy élek.
*
Lepke, lepke, szállj le,
szállj le a kezembe,
Cukrom is van,
mézem is van,
válogathatsz benne.
*
Kis pillangó picike,
ne légy mohó szállj ide!
Tarka barka szárnyadon,
gyönyörködöm én nagyon.
*
Gryllus Vilmos: Pillangó-dal

Reggeli harmat
Kelti a lepkét,
Virág a réten
Tárja a kelyhét.

Látja a lepke,
Billen a szárnya,
Virágkehelyben
reggeli várja!

Cicás dalok, mondókák, versek

Cirmos cica, haj,
Hová lett a vaj?
Ott látom a bajúszodon,
Most lesz neked jaj!
*
Ha én cica volnék,
Száz egeret fognék.
De én cica nem vagyok,
Egeret se foghatok.
*
Ilyen cica mellett
aludni is lehet.
Ugorj cica, indulj már!
A sok egér téged vár.
*
Megmosdott már a cica,
mosdjál te is, Marcika!
*
Cicukám kelj fel,
itt a jó tejfel!
*
(Mentovics Éva: Cirmoscica)
Cirmi cica vagyok,
s nem lopom a napot.
Ha egér jön közelembe,
cincogástól elmegy kedve.
Megkergetem, s hamm! Bekapom,
majd egész nap lustálkodom.
*
Ez a cica fekete, csak a szeme barna,
jajj de édes cica volna, hogyha nem karmolna.
Sicc, te rossz cica! Kergessd Pannika!
Megkarmolta orrocskádat a cica!
*
Cirmos cica dorombol,
Hallgatja egy komondor.
Azt gondolja magába',
hogy szebb az ő nótája.
Rá is kezdi, vau-vau,
Fut a cica, nyau-nyau.
*
Ecc-pecc, kimehetsz,
holnapután bejöhetsz.
Cérnára, cinegére,
ugorj cica, az egérre, huss!
*
Az oroszlán is csak macska,
csak egy kicsit nagyobbacska.

Kaláka: Icipici manó vagyok

Icipici manó vagyok,
Virágokat mosdatgatok,
Fűközt lakom, mézzel élek,
Adnak is bőven a méhek.

Eljössz hozzám kicsi Eszter,
Meglátogathatnál egyszer,
Szivárványon hintázhatnál,
Virágszirmon aludhatnál.

Aludj karomban, aludj nyugodtan,
Álmodj szépet, virágos rétet,
Gyöngyöket labdát,
Kirakós kockát,
Suttogó erdőt,
Rózsaszín kendőt.
Aludj kislányom,
Fátyol az álom,
Királyfi hozza,
Szívedet kincsem bearanyozza.

2008. október 3., péntek

Udud István: Röfi szomorú

Egy kurta farkú kismalac
a disznóólban hátul
szomorkodik: "Ott volna jó,
az Óperencián túl!

Az üveghegy, az volna szép!
Hej, hogyha én azt túrnám,
a nótámat, e röfröföt,
sokkal vígabban fújnám."

"Ugyan, Röfi, ne légy szamár!
Mit tudod te, hogy hol jobb!
A sok éles üvegszilánk
összevágná az orrod!"

Károlyi Amy: Hívjad a ...

Hívjad a, hívjad a falovacskát,
add neki, add neki a zabocskát!
Jóllakik attól,
hízik a zabtól
a lovacskám.

Hívjad a, hívjad a kicsi kecskét,
add neki, add neki a tejecskét!
Jóllakik ettõl,
hízik a tejtõl
kicsi kecském.

Hét-, hónap-sorolók

Hét-mondóka:

Hétfő hetibe,
kedd kedvibe,
szerda szeribe,
csütörtök csűribe,
péntek pitvarába,
szombat szobájába,
vasárnap a verpeléti vásárba.
*
Hétfőn hentereg,
Kedden kecmereg,
Szerdán szendereg,
Csütörtökön csak csücsül,
Pénteken párnára dűl,
Szombaton szundít szorgosan,
Vasárnap horkol hangosan
*
Csanádi Imre: Hónap-soroló

Új év, új év,
új esztendő!
Hány csemetéd van?
Tíz meg kettő!

Jégen járó január,
fagyot fújó február,
rügymozdító március,
április, füttyös, fiús,
május, május, virágdús,
kalászkonyító június,
kaszasuhintó július,
aranyat izzó augusztus,
szőlőszagú szeptember,
levélhullató október,
ködnevelő november,
deres, darás december.
*
Hónapmondóka:

Január elöl jár,
a nyomán február.
Március szántó-vető.
Április nevettető.
Május szépen zöldellő.
Június nevelő.
Július érlelő.
Augusztus csépelő.
Szeptember gyümölcshozó.
Október borozó.
November télelő.
December pihenő.
*
Januárban hull a hó,
fehér bársony - takaró.

Februárban hó - csatázhatsz,
havas hegyet is megmászhatsz.

Márciusban - hogyha lehet,
temethetjük már a telet.

Április még bolondos:
zöld rügyekre fagyot hoz.

Májusban az eper érik,
kisgyerekek mind azt kérik.

Júniusban itt a nyár,
nyaralunk a nagyinál.

Július már jó meleg,
strandoljatok gyerekek!

Augusztusban táborozunk,
erdő mellett sátorozunk.

Szeptemberben iskola,
kapd a táskád, menj oda!

Októberben diót verünk,
belőle jó bejglit sütünk.

Novemberben hűvös szelek
tépdesik a leveleket.

Decemberben itt a tél,
kis cinege enni kér.
(Mentovics Éva)
*
Hósoroló

Január hideg ám, csúszós úton fut a szán.
Csikorgó még a táj, bundában jár február.
A tavaszt hozom én, a március friss legény.
Húsvétkor locsolok, áprilisi szél vagyok.
A május elseje a dolgozók ünnepe.
Június, itt a nyár, a szünidő minket vár.
Rekkenő a meleg, július van gyerekek.
Augusztus még meleg, de a tanév közeleg.
Szeptember szüretel, de már fázik az ember.
Röpköd a falevél, októberben csíp a dér.
Zúzmara - köd csorog, a zord november vacog.
Didereg az ember, fenyőfát gyújt december.

Az újév hozzon hát egészséget, jó munkát!

Benedek Elek: Tavaszodik

Tavaszodik, tavaszodik.
Télapónak alkonyodik.
Örvend ennek ember, állat,
Virágos mezőben járhat.

Csikó táncol, boci ugrál,
Kis malac a gyepen turkál.
Tyúkanyó meg kapírgálgat,
Okosabbat nem csinálhat.

Riksa tehén is estére
Tejecskével hazatére,
Csurog a tej a sajtárba -
"Tartsd a bögrét, te kis árva!"

2008. október 1., szerda

Weöres Sándor: A kutya-tár

Harap utca három alatt
megnyílott a kutya-tár,
síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülű Aladár.
Kutya-tár! Kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!

Húsz forintért tarka kutya,
tízért fehér kutya jár,
törzs-vevőknek öt forintért
kapható a kutya már.
Kutya-tár! Kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!

Móricz Zsigmond: Iciri-piciri

Ajaj, hol volt
hol nem...
Volt egyszer egy
iciri
piciri
házacska;
ott lakott egy iciri
piciri kis macska.
Volt annak két iciri
piciri kis ökre,
rákaptak egy iciri
piciri kis tökre.
Csizmát húz az iciri
piciri kis macska,
hová lett az iciri
piciri barmocska.
Bejárja az iciri
piciri kis erdőt,
s nem leli az iciri
piciri tekergőt.
Bejárja az iciri
piciri kaszálót,
s nem látja az iciri
piciri kószálót.
Rátalál egy iciri
piciri kis tökre,
bánatában iciri
picirit meglökte.
Felfordult az iciri
piciri tököcske,
benne a két iciri
piciri ökröcske.
Megörült két iciri
piciri ökrének:
Vége van az iciri
piciri mesének!